Korábban – viszonylag hosszú ideig – vulkánként tört föl, és mindig késztetést éreztem, hogy hangosan ki is mondjam annak, akinek szól.
Mostanság csendes hálával megtöltve, a lényem egy zugában otthont talált, őrizve mindazt, ami ez alatt az idő alatt felgyűlt bennem… amit a találkozásunk hozott. Az idő múlása, az új tapasztalatok és megélések folyamatosan tágítva a teret bennem állandó mozgásban és változásban tartják az értelmét.
Annak a jelentését, hogy a bátorsággal felvállalt megszólítás, milyen, némelykor elementáris változásokat, új lehetőségeket hozhat az ember életében.
Úgy vélem, hogy a kimondott szó, önmagunk felvállalása, megerősítése. Az egyik legjobb dolog, amit tehetünk önmagunkért, hogy egyensúlyban tartsuk viszonyunkat a világgal, magunk megértésével, a hazugságmentes tiszta életünk megteremtéséért. Ugyanúgy magában hordozza az önszeretet előremozdítását, mint annak stabilizálását és a mindennapokban való teljes megélését.
Különös a párhuzam bennem az Ultrarövid terápiás konzultációk (UT) hatása és ennek a pár szónak az emléke között. Hogy a „megszólítani valakit” lehetősége milyen erővel bíró előrelépést képes generálni.
Az UT szelíden, mégis nagyon hatásosan enged teret ennek azzal, hogy gyakorlatilag bárkit és bármit meghívva ad lehetőséget a bennünk rejlő, addig kimondatlan, adott esetben frusztráló, életminőségeinket negatívan befolyásoló gondolatok megfogalmazására és azok kimondására közvetlenül szólva ahhoz, vagy amihez a legszorosabb szálon kapcsolódik.
S bár ritkán fordul elő, hogy valaki azért kérjen konzultációt, hogy az egyébként jó mederben folyó életét még inkább megerősítse az UT ugyanúgy alkalom arra is, hogy koncentráltan, lelkesedéssel feltöltött energiákkal közöljük önmagunkkal, vagy a meghívottal azokat az erényeket, ami már addig is felismerten hozzátett az életünkhöz, megerősítve mindannak a jónak az erejét, amit az adott történéssel kapcsolatban észlelünk az életünkben. Lehetőség arra, hogy egy koncentrált energia térben a már megszerzett „javainkat” stabilizálja, azokat újabb, még értékesebb, előrevivő érzésekkel töltse fel.
Ez utóbbi jelenléte inkább akkor kap jelentőséget a konzultációk során, amikor a kliens egy általa ideálisnak elképzelt képet vázol fel történetével kapcsolatban, majd kiszínezi azt amilyen részletességgel akkor, ott képes rá. Bár az UT-ban nem „halljuk” a kommunikációban résztvevő másik fél szavát – gondolok itt arra, hogy a képzeletben bennünk élő kép van jelen a meghívottról -, mégis a bennünk elindított változások a fizikaiban manifesztálódva igazolják annak létjogosultságát, hogy a megszólítás és a történethez kapcsolódó érzéseink megfogalmazása, a kimondott szó ereje milyen falakat képes átütni és addig elképzelhetetlen változásokat generálni.
Ez maga a válasz.
∼·∼
Kérlek, ha megosztod, tedd azt minden változtatás nélkül a forrás megjelölésével. Köszönöm Till Adél
fotó: Internet