Egy alkalommal megkérdeztem Lacit: Milyen érzés Neked, hogy megalkottál két olyan módszert, mint a SzomatoDráma és az Ultrarövid Terápia? Nem emlékszem pontosan a szavaira, de az érzés megmaradt. Egy kis ideig elrévedt a gondolataiban, majd valami olyasmit válaszolt, hogy nem az foglalkoztatja, hogy ez milyen érzés, inkább az dolgozik benne, hogy mit tehet még, hogy mi lehetne a következő lépés.
Valahogy engem is ez az érzés jár át ennek a könyvnek a kapcsán. Részese voltam a megszületésének. Nemcsak UT konzulensként, akinek egy konzultációja szerepel a könyvben,
hanem úgy is, mint aki a végső kézirat nyelvi és szakmai finomhangolásában részt vehetett.
Megtisztelő, izgalmas, felelősségteljes és némelykor érzelmileg is fárasztó, de csodaszép folyamat volt.
Voltak történetek, amelyek mélyen megérintettek, néha magamra ismertem egy-egy írásban.
Előfordult, hogy a könnyekig együttéreztem a kliensekkel. Máskor meghatódottan méltattam a konzulens társaim munkáját.
És volt, hogy hagytam, hogy Laci szakmai kommentárjai bennem is rendet tegyenek.
Eddigi életem egyik legszebb élménye volt – melengeti a szívemet.
Mégis, mint finom virágillat, ami megérint, amikor elmész mellette, továbbillan a „büszkeség” érzése, és visz tovább az élet áramlása: mi lehet a következő lépés?
Köszönöm szeretettel
#drbudalászló #sorsfordítótalálkozásönmagunkkal #ultrarövidterápia #UThatás #goodlifebooks #tilladél